Az Ördög-árok Buda Dunába torkolló vízfolyásainak egyike.

Az Ördög-árok időszakos patak, Buda Dunába torkolló vízfolyásainak egyike. Legjelentősebb oldalvize a Kis-Ördög-árok, amely Hűvösvölgy mellett, a Nagyrétnél éri el. Az Ördög-árok korábban a budai oldal szennyvizének jelentős részét is befogadta; a Budapesten keletkező napi 600 ezer köbméter szennyvízből 50 ezer köbméter rajta keresztül ömlött tisztítatlanul a Dunába, aminek a csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep megépülése vetett véget.

A patak a Nagykovácsi-medencében ered. Nagykovácsin, Remeteszőlősön és a Remete-szurdokon keresztül érkezik Hűvösvölgybe. A Hűvösvölgyi úti volt katonai akadémiától egy nagy iszapfogón átfolyva, a föld alatt folytatja útját. A Városmajor, a Maros utca, a Vérmező, a Horváth-kert és a Döbrentei tér alatt haladva az 1646,2 folyamkilométernél, az Erzsébet híd talapzata közelében éri el a Dunát.

A vízfolyás a 14. századtól a Paulus-patak (Remete Szent Pál után), a török hódoltság idején a Kovácsi-patak nevet viselte, német Teufelsgraben (Ördög-árok) nevét később kapta. 1837 pünkösdjén kiöntött, az áradat jelenetős károkat okozott.

Az Ördög-árok a Pasaréti tér felé, forrás: OsvátA / Wikimedia Commons

A 19. század második felére rendezetlen, néhol veszélyesen meredek partjai, valamint a Rácváros lakossága által beleengedett szennyvíz okozta egészségtelen kipárolgás és kellemetlen szaghatás miatt beboltozása mellett döntöttek. A Dunához közel eső részét már igen régen boltozat fedte el, fölötte lakóházak épültek. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-ben magára vállalta az árok rendezését. A lefedés munkálatait 1873. március 5-én kezdték meg a János hídnál (Horváth-kert).

1875. június 26-án este hat órakor hatalmas esővíz zúdult a városra, amely az Ördög-árkot és a rajta végzett munkálatokat 1200 m hosszban alaposan megrongálta. A régi boltozat is több helyen beszakadt, magával sodorva a Rácvárosban rajta épült házakat is. A Krisztinavárosban szinte minden épület kárt szenvedett, és még a fogaskerekű is hetekre működésképtelenné vált.

19. század, Tabán, háttérben a Citadella, forrás: Wikimedia Commons

Az árok befedése végül 1876 júniusára készült el a Vérmezőig. Azóta a Horváth-kertben csak az 1838-ban állított Nepomuki Szent János-szobor és a Döbrentei téren az egyik híd megmaradt darabja emlékeztet a patak nyomvonalára. 1878 májusában készült el a Városmajorig tartó szakasz beboltozása. A közparkra eső szakaszt azonban csak az 1910-es évek végén adták át.

Az 1933 és 1935 között, Árkay Aladár és Bertalan tervei alapján épült Városmajori Jézus szíve plébániatemplom építése során a beboltozott Ördög-árok miatt kellett elválasztani a templomot a harangtoronytól; a köztük lévő távolságot árkádsorral hidalták át.

1945 februárjában a Budai Váralagútban lévő főhadiszállásról az Ördög-árok csatornáján próbált meg kitörni a német és a magyar parancsnokság, a kitörési kísérlet azonban kudarcba fulladt.

A csepeli Központi Szennyvíztisztító Telep és a budai főgyűjtő csatorna 2009-es megépülése vetett véget annak az állapotnak, hogy a budai oldal addig tisztítatlan szennyvizének jelentős részét (a napi 600 ezerből 50 ezret) az Ördög-árok vezette a Dunába.

Az Ördög-árkot 2013-ban járta végig az Index három tudósítója. Ekkor derült ki, hogy a Döbrentei tér melletti Duna-parti torkolat előtt kb. 20 méterre a főgyűjtőnél egy több méter vastag betonszűkítést építettek a csatornában. Az egykori torkolat túlfolyóként funkcionál nagy vízhozam esetén. Emiatt ott nem tudtak kijutni, végül feljebb egy szűk mellékaknán másztak ki.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Az Ördög-árok medre a Remete-szurdokban, forrás: Antissimo / Wikimedia Commons