A Budai vár születése IV. Bélához köthető.

A Vár két, jól elkülöníthető területegységből áll: a polgárvárosból és a királyi palotaegyüttesből. Születése IV. Bélához köthető, aki az 1241-42. évi tatárjárást követően várak építését rendelte el. Az általa építtetett Budavári Palota köré is falat huzatott. 1247 tavaszán került sor a budavári építkezések elindítására, melyek nyomán a budai Várhegyen alig néhány évtized alatt királyi lakóhely és templomokkal, kolostorokkal díszes város született. Buda a következő évszázadban már az ország fővárosa, a XIV. század közepétől királyi székhely.

A budai vár falainak alaprajza 1700 körül, forrás: Wikimedia Commons

A XIV-XV. században fénykorát élő város nemcsak az ország politikai, hanem gazdasági és kulturális életének is központja. Ekkor fejlődött Európa jelentős nagyvárosává és nyerte el azt az elrendezést, melyet a török kor végéig megőrzött, amely még a mai városképről is leolvasható. A XIV-XV. században a Várhegy déli végén lázas ütemben folyt a Királyi Palota építése, a polgári negyedben lakóházak sokasága épült fel, nagyobbá váltak a templomok is. Zsigmond uralkodásának végén, 1437-ben már befejezettnek volt tekinthető a város építésre alkalmas területének felhasználása. Mátyás uralkodása idején a jelentős fejlesztések súlya a palotára helyeződött át. Ekkor épült meg a Városkút, illetve a városi vízvezeték.

A XVI. század hanyatlást hozott a város életében. A 150 éven keresztül tartó török uralom a hajdan virágzó középkori település pusztulásához vezetett. 1686-ban történő visszafoglalásával Buda új lendületet kapott, megindultak a fejlesztések. Az 1700-as évektől megkezdődtek a palotaépítések, a század második felében Mária Terézia Budára helyezte a nagyszombati egyetemet, majd 1783-ban ide kerültek a pozsonyi kormányszékek is. 1790-92-ben Országgyűlést tartottak Budán, I. Ferencet a Mária Magdolna templomban koronázták meg. A Szent Jobb 1771-ben a Zsigmond kápolnába került.

A következő évszázad Budával kapcsolatos legfontosabb eseményei közé tartozott a Lánchíd megépülése, de itt zajlott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjelentősebb ütközete is, melynek következtében Görgey és csapatai 1849. május 21-én bevonultak a Várba. A Habsburgokkal való 1867-es kiegyezés után újabb virágzó korszak következett. Ez idő alatt épült meg az akkori idők csúcstechnikáját képviselő gőz-sikló is, amely a Budán működő kormány- és udvari hivatalok gyorsabb elérhetőségét volt hivatott szolgálni.

Buda ostroma 1849-ben, forrás: Wikimedia Commons

A XX. században a Budai Vár polgárvárosi részét – a palotaegyütteshez hasonlóan – súlyos károsulások érték. A II. világháborús pusztulások helyreállítása a század második felében, évtizedeken keresztül zajlott.

Budavári Palota

Forrás: Civertan / Wikimedia Commons

A tatárjárást követően (1247 körül) a budai Várhegy délnyugati végében IV. Béla király emelt falakkal körülvett erődítményt védelmi célokból, amely a XIV. században vált királyi székhellyé. Ekkor helyezte át rezidenciáját Visegrádról Budára Nagy Lajos király, egyszersmind bővítve és megerősítve a Várat. Az Anjou-kori palotaépítést a XV. század első felében Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király folytatta. Az ő nevéhez fűződik a Friss Palota és a Csonkatorony építése.

Mátyás király építkezései, az itáliai reneszánsz hatását is mutató kápolna és az új palota a Corvinákat őrző könyvtárral, egykor Európa szerte híresek voltak. A 150 évig tartó török uralom idején a palota súlyos károkat szenvedett, többször kiégett. 1686-ban, Budavár visszafoglalása után a középkori falakat szinte alapjaikig lebontották.

A ma is álló királyi palota építészettörténete Mária Terézia idejére nyúlik vissza. Az épületegyüttes legrégibb része a Dunára tekintő északi szárny a XVIII. században épült, amely 1766-tól Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója székhelyéül szolgált. A császári és császárnői lakosztályt az első emeleten alakították ki. 1777-től 1784-ig itt működött a Nagyszombatról áttelepült egyetem. Az 1848-49-es szabadságharc során megrongálódott épületek renoválását 1856-ban fejezték be. A palota külső és belső átalakítása a kiegyezés és I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázása (1867) után indult meg. Az épületegyüttes a ma is látható formáját Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos – a korszak két kiváló építésze – tervei alapján nyerte el. A belső termeket királyi székhelyhez méltón alakították ki.

A II. világháború végén a várossal együtt a palota is romba dőlt. Újjáépítése során a Hauszmann Alajos által tervezett neobarokk külsőt egyszerűbb homlokzat váltotta fel, és a beomlott kupola helyébe az épületegyüttessel kevésbé harmonizáló új kupola épült. Nemcsak a háború pusztításainak, hanem az újjáépítésnek is áldozatául estek az egykori enteriőrök. A Királyi palota környezetét egykor díszítő szobrok közül ma is több látható. A Szent György téri kapu Duna felé eső pillérén a Turul madár Donáth Gyula alkotása (1903). A Magyar Nemzeti Galéria főbejáratánál, eredeti helyén áll Savoyai Jenő emlékszobra, Róna József műve (1900). A főbejárat előtt két oldalon, egy-egy önálló talpazaton áll Ligeti Miklós két szobra, Csongor és Tünde. Eredetileg az első szintre felvezető ún. Habsburg Lépcsőt díszítették. Az egykori Szent Zsigmond kápolna északi homlokzata előtt Stróbl Alajos Mátyás kútja című szoborcsoportja (1904) állít emléket Mátyás királynak, és egyúttal utal a palota történetének fénykorára. A palotának a budai hegyekre néző oldalán, a mai B. épület előtt, helyezték el ifj. Vastagh György Lófékező című szobrát. Az úgynevezett Oroszlános udvar névadó szobrait Fadrusz János faragta 1901-1902-ben.

Nevezetességek:

1. Savoyai Jenő herceg lovasszobra

Zenta város rendelte meg Róna Józseftől a szobor elkészítését, amit azonban nem tudtak kifizetni. A szobor így maradt Budán, ahol a herceg szintén harcolt. 1900-ban került felállításra a közel 5 méter magas bronzalkotás, mely a bal kezével lovát visszatartó főalakból áll, aki feszült figyelemmel kíséri a zentai csata menetét. Jobbjában hadvezéri pálcát tart. A fiatal és az öreg török foglyokat – mint mellékalakokat – Ivan Markovic faragta. A mészkőtalapzatot bronzreliefek díszítik, a zentai sáncok bevételét, a híres lovasrohamot ábrázolják.

A szobor alatti teraszról nagyszerű kilátás nyílik a pesti oldalra. Ide érkezik fel a régi várfalak között vezető meredek út.

2. Mátyás-kút

A Mátyás-kút, forrás: Wikimedia Commons

A Várpalota Hunyadi udvarát díszíti Stróbl Alajos szobrász alkotása, Hunyadi Mátyás kútja, amelynek felállítására 1904-ben került sor. A központi figura a vadászó Mátyás, aki a forráshoz érkezik. A kút többi alakja is érdekes: jobbról, külön talapzaton Szép Ilonka ül egy őzike mellett, míg balra Galeotto Marto látható sólyommal. A csoport előtt középen a király csatlósa éppen kürt jelet ad, mialatt a vadászmester a kutyákkal foglalatoskodik.

3. Lovát fékező csikós szobra

A magyar jelleg hangsúlyozására rendelte meg ifj. Vastag Györgytől a Királyi Palota Építőbizottsága a szilaj mént elővezető csikós szobrát. A Hunyadi udvarban álló, közel 4 méter magas, vert vörösréz lemezből alkotott szoborral kapcsolatos előtanulmányokat a szobrász Hortobágyon és Bábolnán végezte. Míg a csikósok viselkedését Hortobágyon figyelte meg annak érdekében, hogy a ruházat és a mozdulat ábrázolása tökéletes legyen, a lovakat Bábolnán tanulmányozta. Az elkészült szobrot a párizsi világkiállításon is bemutatták.

Forrás:

budavar.hu

Felső kép: Andrew Bossi/ Wikimedia Commons