A Budapesti Francia Intézet 1947-ben jött létre a párizsi egyetem felügyelete alatt.

A Francia Intézet (franciául: Institut Français) a francia kultúra terjesztésére létrehozott francia állami intézmény, amelynek Franciaországban és a világ számos pontján működnek központjai.

A Budapesti Francia Intézet 1947-ben jött létre a párizsi egyetem felügyelete alatt. Jóllehet az időszak kedvezőnek tűnt kétoldalú kapcsolatok kialakítására, a háború utáni magyarországi politikai helyzetben az intézet tevékenysége eleinte csak tudományos területre szorítkozhatott.

Miután az addig főleg értelmiségi körökben ismert intézmény 1961-ben a Szegfű utcába költözött, lehetővé vált, hogy szélesebb közönséget fogadjon. Az intézet ettől kezdve kevésbé elitista irányvonalat követett. Számos előadást és filmvetítést rendezett, valamint kiállítótermében nagy visszhangot kiváltó kiállításokat szervezett magyar és francia művészek részvételével.

Fokozatosan közvetlen kapcsolatokat épített ki a magyar kulturális partnerekkel, és elhárultak az akadályok az elől, hogy az intézetet minél többen látogathassák. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a Szegfű utcai épületben kevés a hely és nem felel meg az igényeknek.

1992-ben, két évvel a demokrácia magyarországi helyreállítása után, az intézet Budára, a számára tervezett Duna-parti új épületbe költözött. Az új helyszín lehetővé tette, hogy az intézmény immár maradéktalanul betöltse küldetését. Az épületet Georges Maurios műépítész tervezte, az épülettömb előtti kis téren Pierre Székely magyar–francia szobrász művét állították fel.

A Budapest Főváros Díjával 2001-ben kitüntetett Budapesti Francia Intézet jelentős szerepet játszik a magyar főváros kulturális életében. A francia cégek és a francia–magyar vegyes vállalatok támogatásával, a magán- és a közszektor közreműködésével magas színvonalú partneri együttműködés alakult ki, amely elősegítette nagyszabású művészi projektek megvalósítását, továbbá egy pozitív és dinamikus Franciaország-kép kialakítását.

Forrás:

hu.wikipedia.org

Felső kép: Csörföly D / Wikimedia Commons