A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány.

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 méterrel a tengerszint fölé magasodó hegy (valójában hivatalosan mindössze domb, hiszen a hegyek 500 méteres tengerszint feletti magasságnál kezdődnek). A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. Az UNESCO a Gellért-hegy tetején fekvő Citadella erődjével, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította.

A hegy Gellérthegy Természetvédelmi Terület néven 1997-ben felkerült az országos jelentőségű védett természeti értékek listájára, mint ilyen a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság részévé vált.,

Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.), éppen úgy, mint a Margitsziget esetében is.

Gellért püspök szobra, forrás: Andrzej Otrębski / Wikimedia Commons

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.

A Főkert által fenntartott része 51 hektár.

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik például a Sas-hegy, és a Törökugrató is), amelynek anyaga a felső triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.

A Gellért-hegy barlangjai a törések és a meleg vizes kioldódás segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb a részben mesterségesen tovább bővített Szent Iván-barlang, amely ma a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomaként a pálos rend kápolnájának ad otthont.

A Gellért-hegy a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik. Az élőhely többnyire már nem természetes, de még több helyen őrzi az eredeti állapotot.

Növényzete

Budai imola (Centaurea sadleriana), forrás: Walter Pfliegler / Wikimedia Commons

Bár a terület mára sokat veszített természetességéből, megtalálhatóak még a hárs-kőris törmelékerdők, a karsztbokorerdők és a gyertyános–tölgyesek, illetve – főként a nyugati oldalon – a tatár juharos lösztölgyes maradványai. A keleti oldalon megmaradtak a nyílt nyílt-, és zárt dolomit-sziklagyepek, bennük az ezüst aszat, a csikófark (Ephedra distachya), a hegyi ternye, a Sadler (budai)-imola, a budai nyúlfarkfű, ill. a hazánkban egyedül itt termő sárgás habszegfű (Silene flavescens). Kora tavasszal mindenütt láthatóak az ún. geofitonok képviselői, pl. a két színváltozatban is pompázó odvas keltike. A török korból maradtak meg a füge-, ill. a kivadult rózsabokrok.

Díszkert a hegy tetején, forrás: Wikimedia Commons

A tűlevelűek közül gyakori a tiszafa, a tuja, a ciprusfélék, a lombhullatók közül a juhar-, a tölgy-, a kőrisfélék, a gyertyán, az ostorménfa, a mogyoró és az akác, a cserjeszinten pedig a berkenyefélék, a magyal, a fagyal, a vadrózsa, a sóskaborbolya és a galagonya.

Állatvilága

Kék fadongó (Xilocopa violacea), forrás: Wikimedia Commons

Az állatvilágot tekintve a mozaikos szerkezet, tehát az élőhelyek változatossága, ill. a Duna közelsége miatt főként a madárvilág jelentős Ez utóbbi a madárvonulás szempontjából lényeges. Vonulási időszakban akár légykapókkal is találkozhatunk, télen pedig megjelenhet a királyka is.

Az év többi időszakában gyakoriak a varjúfélék, a fekete rigó, illetve más énekesmadarak, mint például a széncinege, vagy a vörösbegy.

A rovarvilág leginkább a parkokra jellemző fajokból áll, így gyakoriak a hártyásszárnyúak, a kétszárnyúak, a verőköltő bodobács, a lepkefélék, stb. A Citadella környékén melegebb időben megjelenik a fadongó is.

Tavasszal és nyáron a napos sziklákon megfigyelhetőek a gyíkfélék, elsősorban a fali gyík.

Az emlősök közül a keleti sün és a mókus a leggyakoribb.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Wikimedia Commons