A kerületben volt az egykor világhírű, azóta gyakorlatilag megszűnt Ikarus járműgyár mátyásföldi üzeme.

A kerületben volt az egykor világhírű, azóta gyakorlatilag megszűnt Ikarus járműgyár mátyásföldi üzeme. A magyar buszgyártás előkelő színtere volt több mint fél évszázadon keresztül. Az 1942-es alapítású, Uhri testvérek és Fábián András cégének részeként 1944 áprilisától itt, a Margit utcai üzemben gyártották a Levente II típusú tanuló repülőgépeket. A gyár végszereldéjét ezért a mátyásföldi repülőtér északnyugati részén helyezték el. A második világháború idején az Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyárában felfutott a termelés: a hadseregnek teherautókat gyártottak, majd a jelentősebb repülőgyártásba is bekapcsolódtak és megépült a mátyásföldi üzem a Repülőgépgyár Részvénytársaságnak – részben ezért, innen ered az évtizedek alatt világhírűvé vált Ikarus név és logó –, ahol a karosszériagyártás is helyet kapott. A világháború után a Vörös Hadsereg részére vállaltak gépjárműjavító munkákat, a magyar-amerikai árucsereprogram részeként pedig az amerikai katonai teherautók, dzsipek javítását részben ők végezték. Ezzel egy időben a részben kitelepített repülőgépgyártása ellehetetlenült és a Repülőgépgyár Rt. ezután már csak névlegesen létezett tovább. 1947-ben még a Nehézipari Központ (NIK) vette át a gyárat, a gazdasági és politikai változások miatt azonban az Uhri családot hamarosan eltávolították a vállalat éléről. A cég meghatározó profilja a hazai autóbusz-gyártás lett, „NIK” márkajelzéssel. 1948 tavaszában államosították. 1949-re az Uhri Testvérek autókarosszéria és járműgyár rt. és a Repülő gépgyár rt. cégeket összevonták az Ikarus Gép- és Fémáru Részvénytársasággal Ikarus Karosszéria- és Járműgyár néven, és az így létrejött nemzeti vállalat üzeme és székhelye Mátyásföld lett. 1963-ban egyesült a székesfehérvári Álta­lános Mechanikai Gépgyárral is, ezzel ott egy új gyáregység jött létre. A legnagyobb számú autóbuszt 1980-ban gyártotta az üzem, csak abban az évben 13 700 darabot.

Ikarus Sportcentrum információs tábla (2012), forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

A mátyásföldi gyáregységhez egy 1952–1954-ben épült sporttelep is tartozott atlétika, labdarúgás, kézilabda és asztalitenisz specializációkkal. Avatása 1954 májusában volt. A Sportligetet – ahogy akkor nevezték – gyepszőnyegen, virágágyakon, díszcserjéken, zöld sövényeken kívül 1200 kanadai nyárfacsemetével ültették be. Közöttük két labdarúgópálya (közülük az egyik füves), két röplabdapálya, két kosárlabdapálya, egy kézilabda salakpálya és hat teniszpálya (közülük egy süllyesztett, amit zöld gyeplépcsők vettek körül) húzódott meg. A füves labdarúgópályát atlétikai pálya vette körbe. Akkor kezdték építeni a négy pályás teke-stadiont és egy huszonöt méteres uszodát is terveztek. A megnyitóra viszont már készen állt a klubház, üveg falú társalgóval, nyolc öltözővel, hideg-meleg vizes fürdőkkel, játékvezetői szobával, sportirodával és szertárral. 1989-et követően e területet is beleértve gyár szociális létesítményeinek tulajdonjoga sokáig vita tárgyát képezte, azok ugyanis a részvénytársaságba bevitt vagyontárgyak listájából is kimaradtak. A földhivatal viszont annak ellenére bejegyezte az ingatlan tulajdonjogát, hogy az Ikarus Rt. nem igazolta a belterületi földek privatizálása utáni 50 százalékos összeg megfizetettét. E miatt az önkormányzat 1997-ben pert kezdeményezett. Bár a per még 2003-ban is tartott, az Ikarus Rt. még az év elején eladta a nevét viselő sportpályát. Az új tulajdonos a pályára lakóházakat szánt, de a területre emellett egy új sportközpont felépítését is tervezte. Csakhogy, mivel a XVI. kerületi önkormányzat vitatta, hogy a pálya az Ikarusé lenne, az ingatlanon továbbra is perfeljegyzés volt, miközben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság is úgy vélte, hogy a pálya állami tulajdon. Ezt követően elmérgesedett a helyzet. Végül 2005-ben előbb csak részben került az önkormányzat tulajdonába: az öt hektár egy-egy nagyméretű füves és salakos futó-, nagyméretű földes pályát és egy szabad területet foglalt magába. A maradék három hektáron volt öltözőépület, tekepálya, asztalitenisz terem, egy kisméretű tornacsarnok, vendéglő és még több sportpálya is, ezért ezeket az itt működő sportegyesület egy ideig bérelni volt kénytelen. Ezért 2009–2010-ben, az önkormányzati területre eső, korábban földből emelt, kétirányú lelátódomb helyére egy különleges formájú új öltöző- és futófolyosó került, fedett lelátóval, elnöki és klubhelyiséggel. 2012-ben új műfüves pályával, parkolókkal és játszótérrel egészítették ki, illetve akadálymentesítették a területet. 2013-ra a teljes sporttelep a kerület tulajdonába került. Az Ikarus egy 1965 áprilisában felavatott nemzetközi lőteret is működtetett, ami még 2009 előtt megszűnt. A 3,5 hektár területű telek állaga rendkívül leromlott, a lőtér épülete pedig többször is leégett.

A művelődési ház elölről (2012), forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

1952–1954-ben Winkler Oszkárral – aki itt már kénytelen volt átvenni az 1951-es építész kongresszuson lefektetett elveket – építtették meg a gyár dolgozóinak kultúrházát. Érdekessége, hogy a művelődési ház büféje és ruhatára előtti terület padlózatát és a földszinten további területeket is a királyi várból hozott márványlapok fedték. Homlokzata középtengelyes szervezésű, közepén a tribünként is használható emeleti erkélyt lépcsősorra emelt négy dór oszlop tartja. A pincében klubterem és stúdió,az emeleten irodák, könyvtár és további kisebb rendezvény-termek kaptak helyet. Az 1980-as években a progresszív-alternatív zenekarok, mint a Kontroll Csoport, vagy az Európa Kiadó rendszeres fellépőhelyévé vált. A sokféle kulturális programnak helyszínéül szolgáló és népszerű épület 2001-ben zárta be kapuit. Ezt követően filmforgatásokra bérelték ki néhányszor – itt forgatták például a Veszettek, a Made in Hungaria című filmeket, de korábban Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjének egyes jeleneteit is. 2017-ben egy dunántúli, hűtött áruk szállításával foglalkozó cég vette meg a kultúrházat a hozzá tartozó 6400 négyzetméteres telekkel együtt. Irodahelyiségeket, éttermet és rendezvényhelyszínt szándékoztak kialakítani a felújított épületben, mellette pedig egy 800 vagy 1000 négyzetméteres mobil jégpálya beszerzéséről is gondolkodtak. Azonban 2019-ben újabb tulajdonoscsere történt.

Az Arany János utca és az Ikarus (2019), forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

A 28 hektáros gyártelek és további ingatlanjai (óvoda, művelődési ház, sporttelep és Baross utcai nyugdíjasház) az 1990-es években az állami tulajdonú Ikarus Járműgyártó Rt.-é volt, ami a csőd szélén lavírozott. 1996 közepén az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) kezdeményezésére Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnöke került a cég élére. 1998 márciusában saját cége, az MT-Liz Kft. vette meg, ami a privatizációkor arra kötelezte magát, hogy 2001-ig nem csökkenti a magánosításkor átvett országszerte alkalmazott 6270 fős létszámot, ami azonban már 1999 végére csaknem a felére apadt. Az ÁPV által kirótt 5,3 milliárd forintos büntetés helyett azonban szerződésmódosítást csikart ki azzal a feltétellel, hogy a cég 2003 decemberéig legalább 2800 főt foglalkoztat majd. Az eladósodott Ikarus többségi részvénycsomagját ekkor a francia-olasz Irisbusnak adta tovább, amivel a buszgyártás folytatására Ikarus Bus Rt. néven új, közös társaságot hoztak létre. A mátyásföldi, a javarészt kiürült ingatlan eközben az Ikarus Járműgyártó Rt. tulajdonában maradt. 2000-ben a területre az ÁPV 2 milliárd forintos jelzálogjogot jegyeztetett be. 2001 decemberében ipari parkká alakították. 2002-től az Ikarus Járműgyártó Rt. már csak a telek bérbeadásával foglalkozott Ikarus Holding Rt. néven. Egyebek között saját leányvállalatától, az ott tevékenykedő Ikarus Préstechnika Kft.-től, valamint az Irisbus többségi tulajdonába került Ikarus Egyedi Autóbusz Gyár Kft.-től szedett be százmilliókat. Mivel 2003-ig nem sikerült teljesíteni a vállalásokat, de Széles Gábornak egy újabb alkut sikerült kötnie azzal az ígérettel, hogy a mátyásföldi ingatlan eladásából és saját forrásból visszavásárolja az Irisbustól az időközben tönkrement székesfehérvári gyárat és újraindítja a termelést. Így 2003-ban a jelzálog levételre és 1,9 milliárd forintért az ingatlan a B.C.R.E. Felikon Ingatlankezelő és Hasznosító Kft.-hez került. 2005 novemberében egy háromezer lakásos lakópark tervével álltak elő, azonban 2007-re lemondtak erről – a lakosság szerint az ipari tevékenység miatti szennyezett talaj még alkalmatlanná teszi erre a területet. A 2003-as székesfehérvári gyár bezárást követően az Irisbus, illetve a buszgyár utódcégeként az Ikarus Egyedi Autóbusz Gyár Kft. 2007 végéig mint bérlő folytatta még tevékenységét, ezután azonban nem hosszabbította meg a telephely lejáró bérletét. Ezt követően az üzemeltető Felikon Ingatlankezelő és -hasznosító Kft. és az új tulajdonosi kör (szintén 2003-tól, a Ronifield Invest Kft.) a helyi önkormányzat tiltakozása – továbbá egy még 1998-ban megalkotott szabályozás, – ellenére is egy a Mega-Wéber Kft. béreltében működő lomis piac megnyitását tervezte a sajtoló gyáregység területén. Ennek folyományaként 2008–2011 között a világhírű festő- és foszfátüzemet és több alkatrészraktárat is lebontottak – a víztorony védett épületként, míg több más létesítmény a bérlők használata által maradhatott meg. 2010-től az Auto Rad Controlle Kft. (ARC) lett Széles Gábor új buszgyártó partnere, így 2011-től a mátyásföldi gyár egykori szerszámüzemében tovább folyt valamilyen szinten a korábbi autóbuszgyártáshoz kapcsolódó munka, a Lanta Consulting Kft.-vel.

A gyár az Arany János u. 102 felől, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons

Még 2012-ben is ugyanaz a két meghatározó gazdasági szereplő működött az egykori autóbuszgyár területein. A Ronifield Kft., Garay Jenő vezetésével a Budapesti út Szilas-patak felőli részen található gyárterületet, az Ikarus Ipari Park, amelynek ügyvezetője Schopper János a gyártelep túlnyomó részét, a volt művelődési házzal, valamint az Ikarus sporttelep bő egyharmadát birtokolta – az utóbbi többi része az önkormányzaté, melyhez korábban, a Baross Gábor utcai volt Ikarus óvodával együtt, vétel útján jutott. 2012 júniusában az önkormányzat egy többoldalú megállapodást kötött a cégekkel. 2015-től az ARC partnereként, az itt székelő cégek egyikeként a Lanta Kft. készítette például az újépítésű Modulo csuklós buszainak egyes elemeit, de felújítottak a szinte csodával határos módon megmaradt régi Ikarusokat is, a jármű restaurálás igen magas fokán. Szintén ettől az évtől érdeklődők a Kertvárosi Időutazó gyársétáin ismerhették meg az épületegyüttes történetét és betekinthettek gyártási folyamatokba is. Az Ikarus Ipari Park tulajdonosi köre azonban sem az állammal, sem a kerülettel szemben fennálló kötelezettségeinek nem tett eleget, így felszámolási eljárás alá került. 2019 nyarán, hosszú, eredménytelen hirdetés után egy kínai háttérrel rendelkező magyar cég vásárolta meg nyilvános liciten a 28 hektáros földterületet a rajta lévő felépítményekkel, egy a gyárterület és a korábbi lőtér közötti telekkel és az Ikarus Művelődési Ház épületével együtt. A jelentős beruházás a kínai állam hozzájárulásával került megvalósításra. A cég az egykori autóbuszgyár területén fő tevékenységként elektromos meghajtású autók összeszerelését végzi, valamint egy logisztikai központot is kialakít, Kínából származó árucikkek raktározására és elosztására. Ezek mellett a Kínában együtt élő mintegy 99 különféle népcsoport életét, hagyományait is szeretnék bemutatni, hogy az emberek jobban megismerhessék a sokszínű országot, illetve az önkormányzat kérésére egy Ikarus-múzeum is nyílik.

A volt MÁG, később Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. Újszász utcai telep kapuja, forrás: Globetrotter19 / Wikimedia Commons

A Margit utcai gyár 1966-ban bővült az Újszász utcai teleppel, ahova az Arany János utcán vonatoztatták át a félkész autóbuszokat – az út közepén futó iparvágányt, a 2000-es elején szedték fel. Az Újszász utcai Ikarus-, majd 1993-tól már NABI-gyár, ahol évente 300-400, csúcsévben 800 buszt is gyártottak, 2012. december 31-én állította le a termelést, ami 2013-ban az Evopro-csoport kezébe került és a NABI jogutódaként MABI-BUS Kft. (mozaikszó a Magyar Busz Innováció kezdőbetűi) néven folytatta a tevékenységét. 2014-ben az Ikarus Sasvár utcai csarnokában tevékenykedő, ott legtovább kitartó bérlő, Simon Pál Lanta nevű, felújításokat és vázakat építő és az ARC csapata is integrálódott a cégbe. 2016-ban a MABI és az Ikarus Egyedi összeolvasztásával az Ikarus Egyedi Kft. cégnevet vitték tovább. Azonban az Ikarus Egyedi Újszász utcai gyára 2018-ban csődközelbe került, majd felszámolták.

Forrás:         

wikipedia

Felső kép: Ikarus-víztorony a Margit utcából, forrás: Fauvirt / Wikimedia Commons