A merengő hölgy a fákkal övezett környezetben méltó helyet kapott. Alkotója Ungvári Lajos Kossuth-díjas szobrászművész.
Széchenyi Péter, Szapáry Pál, Eszterházy Mihály, Festetich György, Csekonits báró, Andrássy Géza, Batthyány Elemér és még sok más híres ember fordult meg e helyen száz évvel ezelőtt. Lövőházként működött akkoriban, majd Május 1. strandöltöző lett belőle. Sokáig lepusztult állapotban várta sorsa jobbra fordulását. Nemrég Zila László cukrászmester vette meg, hogy egy múlt századot idéző polgári kávéházat varázsoljon az elhanyagolt épületből.
1902 őszén Szemere Miklós politikus, diplomata hatalmas kártyanyereséggel érkezett haza Bécsből. Barátja hívta fel a figyelmét, hogy eladó Puszta Szent Lőrincen a Cséry birtok. Szemere kikocsikázott, megtetszett neki a vidék, és a legfrissebb kártyanyereségéből kifizette a vételárat. Rövid időn belül svájci mintára mutatós külsejű lövőházat építetett itt. A Lőrinci lövölde egyik dísze egy székelykapu volt, melyet Szombatfalvy Albert, Szemere Miklós unokatestvére három éven át faragott. Az utcai bejárat felől egy méter magas kőemelvényen állt. Lépcsőn lehetett feljutni pompás, délszaki növények által díszített teraszára, ahol pár száz ember elfért. A terasz a puskaropogáson túl a cifra mulattságok zsivajától is visszhangzott. Krúdy Gyula írja Szemere Miklós udvartartása című tárcájában: …”Hát azt meg kell hagyni, hogy traktálni azt tudott! Talán ezer embert is látott vendégül Szentlőrincen, amikor az egyetemi fiúk első versenyzésüket tartották céllövészetből.” A gerendabetétes, téglával díszített épület hétköznapjai is mozgalmasak voltak. Itt készült fel az 1912-es stockholmi olimpiára Prokopp Sándor, aki 300 méteres lőtávon hadifegyver kategóriában nyert aranyérmet. A létesítmény ekkor már „katonai rendszerű lövölde” volt, az éves hadi céllövőbajnokságok helyszíne.
A főúri vendégeskedésnek Szemere Miklós 1919. augusztus 19-én bekövetkezett halála után egy időre vége szakadt. A birtokot unokaöccse, Szemere István örökölte. A versenyek megritkultak, de továbbra is sportlövő nemzedékek nevelődtek a falai között.
A terület benépesedésével zavaróvá vált a lövölde működése, az állandó fegyverdörgés zavarta a környéken lakókat. Betiltották a balesetveszélyesnek ítélt lőtér használatát. A lőgyakorlatokat beszüntették, a versenypályát lezárták. A község a lövölde strandfürdővé átépítését kezdeményezte. Az ötlet a II. világháború végéig nem valósult meg. 1948-ban a strandfürdő terveit Mattyák Aladár építész készítette, „a Szemere-lövölde felhasználásának figyelembe vételével”. 1949-re a beruházás elkészült. A területén épített medence és a főépületben kialakított öltöző közel ötven évig működött.
