A Péterimajorban lévő földeket az 1800-as évek közepétől parcellázták fel.

A Péterimajorban lévő földeket az 1800-as évek közepétől parcellázták fel. A soroksári parasztok megvásárolták a területet és rövidesen virágzó mezőgazdaságot alakították ki a könnyen megművelhető homoktalajon. A környéken főleg burgonyát és szőlőt termesztettek a sváb parasztok.

Az 1940-es évek végén az államosítás során kertek helyére erdőt telepítettek. Ekkor kezdték meg a Soroksári Botanikus Kertben is a fenyőfák és akácok ültetését.

A településrész fejlődése az Egyetemi Tangazdaságnak köszönhető. A tangazdaság 1951-ben – több gazdaság egyesítése útján – alakult ki Soroksáron. A Tangazdaság a Kertészeti Egyetemen a rektor felügyelete alatt működött. 2000-ben a Szent István Egyetem-i integrációval egy időben a Kertészettudományi Kar önálló elszámolású szervezeti egysége lett. Ezt követően, egy újabb egyetemi átszervezés után 2003-tól a Kertészettudományi Kar és vele a Tangazdaság is a Budapesti Corvinus Egyetemhez került. 2016. január 01-től pedig újra a Szent István Egyetem részeként működik tovább.

A jelenleg ottlakó soroksáriak többsége is kifejezetten a tangazdaság miatt költözött oda, majd ezt követően vált a terület családiházas környékké.

A kerületrész két látványossága a víztorony, valamint a Soroksári Botanikus Kert. A Soroksári Botanikus Kert létesítését a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Tanácsa 1962-ben határozta el. Célja a növénytani gyakorlati oktatás fejlesztése volt, elősegítve, hogy a leendő kertészmérnökök közvetlen kapcsolatba kerüljenek a növényekkel. A létrehozott élőgyűjtemények az oktatás mellett a botanikai kutatásokat szolgálják, de ma már egyre inkább előtérbe kerülnek az ismeretterjesztési, turisztikai feladatok is: a Soroksári Botanikus Kert egyre népszerűbb a tanulni és kirándulni vágyó, a természet értékei iránt érdeklődők körében.

Forrás:

soroksar.hu