A Széchenyi gyógyfürdő Budapest legnagyobb fürdőkomplexuma.

A Széchenyi gyógyfürdő, a pesti szleng becenevén a „Szecska”, Budapest legnagyobb fürdőkomplexuma. Építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján. A Városligetben található fürdő termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott II. számú, „Szent István” kút, hidegvíz-ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja. A komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben különböző gyógykezelések vehetők igénybe, és nappali kórházak is működnek.

A Széchenyi gyógyfürdő főbejárata, forrás: Pierre Bona / Wikimedia Commons

Története

A fürdő megépítésének gondolatával a főváros már 1884-ben foglalkozni kezdett. Megtervezésével Czigler Győző műegyetemi tanárt bízták meg. A közgyűlés azonban csak 1903-ban szentesítette határozatában Czigler terveit, aki még halála előtt értesülhetett a jóváhagyásról és állandó helyetteséül Dvorzsák Ede okleveles építész, műegyetemi tanárt jelölte meg.

A helyszín többszörös módosítása után a tényleges építkezés 1909. május 7-én kezdődött meg. A művezető építész Schmitterer Jenő volt.

A fürdőt, amelyet addig Artézi fürdő néven emlegettek, 1913. június 16-án nyitották meg, már Széchenyi gyógyfürdő néven. Megépítése mintegy 3 900 000 aranykoronába került, az összes beépített terület 6220 négyzetméter volt.

A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. Forgalma 1913-ban meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ben 890 507 fővel tetőzött. Ennek ellenére 1914–15-ben veszteséggel működött, aminek oka a világháború gazdasági hatásai mellett a (tervezett) gyógyszálló hiánya is volt.

A fővárosi közgyűlés 1924-ben, lehetőségeihez mérten határozott a fürdő kibővítéséről. A strand építésére a városgazdasági ügyosztály által 1926. június 26-án kiírt tervpályázatra összesen 35 pályaterv érkezett. Ezek közül ifj. Francsek Imre (Budapest, 1891. március 27. – Szovjetunió, Gulag, 1952 k.) építész tervét ítélték a legjobbnak. A strandfürdőt 1927. augusztus 19-én nyitották meg, ez azonban a fürdő gazdasági egyensúlyát nem oldotta meg. A vízmelegítés költségei emelkedtek, ezért a vízhozam növelése érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. Ennek munkálatait 1936. július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig tartottak. 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a felszínre, ami megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, és a fürdő mellett ivócsarnok is épült.

A fürdő forgalma egészen 1944-ig emelkedett. A második világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, a II. számú kút azonban nem sérült meg. 1945-ben, a háború után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, és már márciusban a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt és a női kádosztályt a lakosság igénybe is vehette.

1949-ben új társas iszaposztályt létesítettek. 1950-től ezen az osztályon bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós kádfürdő bevezetésére. 1963. november 26-án a fürdőt télire is megnyitották.

1981-ben a férfi „néposztály” működése leállt és helyén társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női néposztály helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, amely komplex fizioterápiás részlegként működik.

Épülete

Stilizált halak és vízi lények a fürdő előtti kandeláberen (felső képek), és az épületen (alsó kép), forrás: Hollósy-Gecseg Attila / Wikimedia Commons

Czigler az épület tervezésével több mint húsz évet foglalkozott, miután azonban 1905-ben meghalt, műve tényleges felépítését közvetlen munkatársai, Dvorák Ede és Gerster Kálmán irányították. Az épület Városligetre néző délkeleti szárnya klasszicista stílusú, legtöbb eleme azonban inkább neoreneszánsz. Az épület külső és belső díszítésében egyaránt fontos szerepet kapott a vízhez kapcsolódó motívumok alkalmazása. Stilizált vízi szörnyek, kagylók, halak, sellők az épület előtt álló kandelábereken, az épület külső díszein is megtalálhatók. Ezeket az elemeket a belső díszítésként használt oszlopfőkön, díszedényeken, valamint a csempéken is alkalmazták.

1926-tól épült meg ifj. Francsek Imre tervei alapján a fürdő uszodarésze, amelynek három medencéjét félkör alakban fogja közre egy „friss reneszánsz” stílusban elkészült épület. A kültéri medencék körüli teret és az épületet számos szobor díszíti, a hosszúkásan elnyúló medencék oldalán egy-egy szökőkút található. A két szakaszban megépített fürdő építészetileg egységes képet mutat, stílusában azonban eklektikus, historizáló. Számos forrás neobarokk épületként írja le, másutt neoreneszánsz stílusúnak értékelik. A vízre utaló számos motívum miatt az épület egyfajta „fürdőpalotaként” is értelmezhető, ahol a belsőépítészeti megoldások a fürdőkultúrának vannak alárendelve. Hasonlóan a Gellért gyógyfürdő termál részlegéhez a Széchenyi fürdő is tükrözött szerkezetű; ugyanazok a medencék találhatók meg az épület mindkét szárnyában. Ennek oka, hogy tervezésekor a nemek szétválasztása miatt két szárnyban ugyanazokat a medencéket helyezték el. Mivel azonban jelenleg az épület keleti szárnyának két termál medencéje a nappali kórházhoz tartozik, a fürdő tükrös szerkezete nem érzékelhető teljesen a látogatók számára.

Felújítási munkálatok és megújulás

A fürdő úszómedencéje, forrás: Elin B / Wikimedia Commons

A fürdő állapota a 20. század második felére igen leromlott (fekete penészes falak, eltérő színűre festett homlokzat), mivel a javítások csupán alkalmankénti jelleggel és csak a felmerülő hibák sürgős kijavítására korlátozódtak.

A valódi felújítási munkálatok 1997-ben kezdődtek meg. Először a Francsek-szárny (a strand oldalán) műemléki rekonstrukciója kezdődött meg. A falak visszakapták eredeti, sárgás színüket, pótolták a hiányzó műkő elemeket, és restaurálták az előlépcsőket valamint a teraszokat.

Az Európai Uniós normáknak megfelelően a medencéket szűrő-forgató berendezésekkel látták el. Ez alól kivételek azok a medencék, melyek gyógyászati célokat szolgálnak, mivel a víz forgatása ebben az esetben rontaná vagy meggátolhatná a víz gyógyhatását. Az átalakítás során az egyik külső medencét élménymedencévé alakították át.

2003 nyarától folytatódott a Francsek-szárny tető- és homlokzati felújítása, valamint megkezdődött a Czigler-szárny (a társas-termál oldal), és az ivócsarnok felújítása is. Az ivócsarnok esetében a helyreállító munkálatok során csak néhány elemet vettek át az eredeti tervekből. Ennek oka, hogy az eredeti ivócsarnok már nem felelt volna meg a kor igényeinek és előírásainak.

2004-ben befejeződött a Czigler-szárny főhomlokzatának felújítása az elektromos és gépészeti hálózat korszerűsítésével együtt. Néhány szobor rekonstrukcióját azonban csak műhelyben lehetett elvégezni, ezért azok ideiglenes eltávolítására volt szükség. Néhány díszítőelem már menthetetlen állapotban volt, ezért azokat újra el kellett készíteni. A kupolacsarnok rekonstrukciója 2005 végén kezdődött meg, mely az épület legdíszesebb részének számít, mozaikképeivel és stukkóival. A kupola felújítása 2006 nyarára teljesen befejeződött.

A felújítási munkálatok 2007-ben is folytatódtak. Az év első felében a nappali kórház súlyfürdő medencéje, az uszodai szekrényes öltözők és az uszodai tetőnapozó felújítására került sor.

2008-tól végzik a társas-gőz és a medenceterek rekonstrukcióját, az öltözők és a kezelőhelyiségek felújítását.

Panorámakép a külső medencékről, forrás: Andorka / Wikimedia Commons

Szolgáltatások, proxy-órás rendszer

A fürdőben különböző szolgáltatások vehetők igénybe, szakorvosi beutalóval (termál gyógymedence, gyógyvizes kádfürdő, iszapkezelés, súlyfürdő, szénsavas kádfürdő, orvosi gyógymasszázs, víz alatti vízsugármasszázs, víz alatti csoportos gyógytorna) ill. térítés ellenében.

A Széchenyi gyógyfürdőben ún. proxy-karórás beléptető rendszer működik. A proxy-karórában egy chip található, amely bizonyos információk tárolására alkalmas. Ezeket különböző leolvasó-berendezéssel jeleníthetjük meg. A ruhafogas piktogrammal ellátott, a fürdő számos pontján megtalálható berendezéssel például megtudhatjuk mely szekrényben vagy kabinban helyeztük el ruhánkat. Ha például szekrényes belépőt veszünk, akkor a számozott szekrény gombjához nyomva vagy a kabin ajtajához érintve proxy-óránkat azt a szekrényt ill. kabint magunknak lefoglaltuk, melyet ezután csak saját óránkkal tudunk nyitni ill. zárni.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Marc Ryckaert (MJJR) / Wikimedia Commons