Gül Baba – magyarul a Rózsák Atyja – bektasi dervis volt, aki már II. Mohamed uralkodásakor az ottomán hadsereget kísérte annak európai katonai hadjáratai során. Nevében a „rózsa” megnevezés egyfajta lelki rang, amely azt jelzi, hogy Istent mélyrehatóan, transzendes módon ismerte.

Gül Baba 1541-ben érkezett Budára I. (Nagy) Szulejmán szultán és a török seregek kíséretében. A legenda szerint a város elfoglalása tiszteletére rendezett hálaadás napján halt meg, 1541. szeptember 2-án. Az oszmánok körében köztiszteletnek örvendő dervist, Gül Babát halála után az északi budai Duna-parton fekvő egykori Lőpormalom-városrész, törökül Barutháne mahalleszi melletti dombon temették el, temetésén I. Szulejmán szultán is személyesen részt vett. Sírja fölé 1543–1548 közt Jahjapasazáde Mehmed budai beglerbég idejében zárt terű síremlék, mauzóleum, vagyis türbe emeltetett. Az oszmán hódoltság idejében a mauzóleum közelébe bektasi dervisek lakta kolostor, vagyis tekke épült, és jellemző volt, hogy az oszmánok a türbe környékére temetkeztek. Így az észak-budai dombokon, Gül baba sírja köré az oszmánok jelentős zarándokhelye épült ki, és az oszmán korban a területet Gül Baba dombjának, vagyis Gül Baba tepeszinek nevezték.

Gül baba személyével kapcsolatban már a 16–17. század során is számos legenda fogalmazódott meg. Ezek közül az egyik legismertebb az, amelyet az 1663. évben a türbét meglátogató török utazó, Evlia Cselebi írt le. Evlia lejegyzésében olvasható, hogy a Merzifonból származó szerzetes 1541. szeptember 2-án, a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban tartott első pénteki ima során hunyt el, és temetésén az oszmán szultán is részt vett. A dervis a végvidék spirituális patrónusává, szimbolikus őrzőjévé vált.

1686-ban, Buda második ostromakor a Habsburg hadsereg nem bántotta a síremléket, később pedig jezsuita papok katolikus kápolnává alakították azt át, és mintegy két évszázadon keresztül a türbe ebben a formában létezett tovább.
1885-ben az ottomán kormány megbízta Wágner János magyar építészt, hogy restaurálja a türbét és az azt körülvevő emlékművet. Wágner János támfalat épített az épületegyüttes köré, amely magában foglalta a saját lakóhelyét is. A restaurálást követően, 1914-ben az emlékművet magyar nemzeti műemlékké nyilvánították.

Gül baba személyéhez a 19–20. század során újabb legendák kapcsolódtak, melyek főként romantikus irodalmi és zenés művekből ismeretesek. A dervisre utalva ekkoriban nevezték el a türbe környezetét Rózsadombnak, ahol előbb reprezentatív villákat emeltek, majd később sűrűbb épülethálózat alakult ki. Ekkortájt kapta a szomszédos Niedermayer Gasse is a Gül baba utca nevet, és ekkoriban kezdődött meg az épület tudományos igényű kutatásainak és helyreállításainak sorozata.

A XX. században több renováláson és rekonstrukción esett át a türbe és a körülötte lévő épületegyüttes, ám állapotának jelentős megújítását nem sikerült elérni. A XXI. század elejére az épületegyüttes már alapos restaurálásra szorult, ezért a helyszínt több évre lezárták a látogatók elől.

2015. február 24-én Budapesten a magyar és török miniszterelnök-helyettes megállapodást írt alá a türbe és közvetlen környezetének örökségvédelmi feladatairól, valamint komplex környezetrendezéséről, mely munkálatok 2018-ban fejeződtek be. A magyar-török együttműködésben végzett beruházás során megvalósult a türbe szakszerű kutatása és örökségvédelmi munkálatai, valamint közvetlen és tágabb környezetének magas szintű építészeti és tájépítészeti rendezése. Az épületegyüttesben nem csupán az oszmán történeti épület látogatható, hanem egy olyan komplex kulturális központ jött létre, amelynek további fontos elemei az egykori Wagner-villa alagsorában kialakított állandó kiállítás, szintén a Wagner-villa alagsorához kapcsolt teázó és kávézó, különféle előadások és workshopok megtartására alkalmas helyiség, ajándékbolt, és rendszeresen megújuló tárlatokat magába fogadó időszakos kiállítótér. Mindez a környező kertekkel együtt érzékeny tájépítészeti eszközökkel formált, komplex történeti épületegyüttest, és egy élő kulturális központot alkot.

Forrás:

gulbabaalapitvany.hu

Minden kép a gulbabaalapitvany.hu oldalról származik.